Benedek Elek a nagy mesemondó
Benedek Elek a székely író
Százötven éve született Székelyföldön, Kisbaconban, és nyolcvan évvel ezelőtt, 1929-ben hunyt el Benedek Elek, a legnagyobb magyar meseíró, Erdély szimbóluma, minden magyar gyermek Elek Apója.
A régi családi Bibliában olvasható feljegyzés szerint, Benedek Elek 1859. szeptember 30-án Székelyföld egy piciny falujában, Kisbaconban látta meg a napvilágot. Kisbacon egykoron Udvarhelyszékhez, ma Kovászna megyéhez tartozó Erdővidék talán legkisebb faluja. A közel ötszáz fős település a Dél-Hargita hegyvonulatának ölelésében egy szűk, festői völgyecskében húzódik meg. "Erdő, mező, hegy, völgy, falu minden mesél itt. A mesék földje ez - csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő az a gyermek." - jellemezte azt az évszázados mesékkel és legendákkal átitatott környezetet, ami Benedek Elek gyermekkorát varázslatossá tette.
Elemi tanulmányait a kisbaconi iskolába kezdte, majd nyolcévesen szülei beíratták a székelyudvarhelyi református kollégiuma. A kollégium bizonyítványai szerint végig kitűnő diák volt. Benedek Elek már ekkor a székely nép mesemondó fiának tekintette magát, akinek kötelessége, hogy felkutassa az értékeket, a megtalált kincseket leírja, átdolgozza és mindenki számára hozzáférhetővé tegye. Rendszeresen bejárta a székelyföldi falvakat és lejegyezte az ott hallott népmeséket, mondákat és balladákat. Az érettségi után rövidesen Pestre utazott és 1878-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karának magyar-német szakára. A diákévek alatt tett néprajzi gyűjtéséből jelent meg első munkája a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1882-es évfolyamában, Székelyföldi Gyűjtés címmel.
Első állása újságíróként, a Budapesti Hírlapnál volt. Itt jelentek meg írásai a székely népköltészetről, a székelyföldi népszokásokról, és néhány munka is a készülő mesekönyveiből. Mivel székely viseletéhez nagyon ragaszkodott, ezért legtöbbször Zeke, Kópé, Góbé, Elek nagyapó, Székely, Igazmondó és a Székely Huszár állneveket használt. A meseírás mellett rendszeresen fordított idegen nyelvű munkákból is. Benedek Elek egyik nagy írói érdemének tekintik, hogy úgy fordította át magyarra a német, angol, francia vagy román nyelvű meséket, ifjúsági regényeket, hogy azok később a köztudatban szinte teljesen magyarrá váltak.
1881-ben megnősült, feleségül vette Fischer Máriát. 1885-ben jelentek meg a Székelyföldi mesemondó és a Székely Tündérország, már önállóan megírt meséket is tartalmazó mesekönyvei. Fiatal újságíróként úgy gondolta, hogy azzal lesz leginkább hasznára szeretett székely népének, ha magát parlamenti képviselőnek jelölteti. 1887-ben kormánypárti képviselőként jutott be a Parlamentbe. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a politikai küzdelembe, és végig küzdött az egyszerű nép tanítatása és szellemi felemelkedése érdekében. Hangsúlyozta, hogy magyar népmesét kell a gyermekek kezébe adni, mert az a magyar nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé. Felszólította képviselőtársait, hogy támogassák az új magyar tankönyvek kiadását, mert a legmostohább helyzetű magyar településekre is el kell juttatni a magyar irodalmat és kultúrát. Hitte, hogy csak a minőségi oktatással lehet az ország baján majdan enyhíteni. A politikusi életből néhány év után kiábrándult és visszatért az újságírás mellé.
Benedek Elek 1885-től kezdve számos újságot alapított és szerkesztett. Nemzeti Iskola című újság volt az első, melyet hamarosan követett a Magyar Kritika és a Magyar Világ irodalmi lapok alapítása, majd a Magyarság és a Néptanítók Lapja szerkesztése is. 1889-ben Az Én Újságom címmel Pósa Lajossal közösen megindították az első irodalmi értékű gyermeklapot. Ezt követte később, 1909-ben, Sebők Zsigmonddal a Jó Pajtás gyerekújság szerkesztése. Az újságszerkesztés mellett, tanító célzattal, újabb és újabb mesekönyveket jelentetett meg. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.
A világról alkotott értékrendjét, életfelfogását a Testamentum és hat levél című irodalmi végrendeletében fogalmazta meg. A szilárd erkölcsi elvekre épült műben a szeretet, a család, a becsület, a tisztességes munka, a tanulás és a hazafiasság értékeire hívja fel gyermekei figyelmét. Benedek Elek öröksége olyan intelmeket foglal magában, mint: "...ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgáriasság a divat, de te ne hódolj e divatnak..." vagy "...Állj a védtelenek, a gyengék közé; az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus". A közel százezres példányszámú kötet számos kiadást ért meg és több nyelvre is lefordították.
1894 és 1896 között, a millenniumi ünnepségre készült el a nagy műve, az öt kötetes Magyar mese- és mondavilág című munkája, ami a maga korában a legnagyobb példányszámot érte el. Benedek Elek ezer év magyar meséit gyűjtötte össze, s mint mesemondó Elek Apó varázslatos mesélő stílusban átköltötte, hogy így korszerűsítse az ősi szókincset. Ezzel az átdolgozással jelentősen hozzájárult a modern irodalmi nyelv megteremtéséhez és terjesztéséhez. A könyvnek nagy érdeme, hogy saját gyűjtésű meséivel együtt, a félig-meddig elkallódott vagy nehezen hozzáférhető, Magyarország különböző vidékéről származó, többféle nyelvjárásban lejegyzett hatalmas meseanyagot Benedek Elek nyelvileg egységesítette. Az átdolgozás során teljesen átírta a népnyelvet a színesen és ízesen visszatükröző székely-magyar nyelvre, s ezáltal a tündérekről, királyokról írt kalandos, furfangos és fordulatos történeteket minden magyar gyermek számára érthetővé, élvezhetővé tette. A Magyar mese és mondavilág rövid időn belül hatalmas sikert hozott írójának és Jókai Mór mellett, Benedek Elek volt a legolvasottabb magyar író. Az öt kötet honoráriumából visszavásárolta azokat a földeket, amelyeket apja eladott és az ő tanítására költött. 1889-ban régi vágya is teljesült, a visszavásárolt kisbaconi birtokon házat épített, mintegy megelőlegezve későbbi végleges hazatérését a szeretett szülőföldre. A késő klasszicista stílusban épült, tornácos kúria homlokzatára, az oszlopos erkély fölötti négyszögben, arany betűkkel felesége, Mari nevét íratta. Az ő szerető támogatása nélkül ez a ház soha nem épült volna meg.
1900-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1905-ben egy újabb nagy vállalkozásba kezdett bele, a magyar történelem és szellem nagyjainak 18 kötetre tervezett életrajzi gyűjteményébe. 1905-1914 között 13 kötet készült el a Nagy magyarok életéből, de a világháború sajnos megakadályozta Benedek Eleket, hogy befejezze ezt a sorozatot. Az ifjúságnak további könyvsorozatot indított Kis Könyvtár címmel, amely később már, mint "Benedek Elek kis könyvtára" sorozatként jelent meg.
Az I. világháború végén közel kétszázezren vándoroltak ki Erdélyből, amikor Benedek Elek szembefordult a menekült áradattal és végleg hazatelepedett Kisbaconba. Visszament, hogy életének hátralevő részében fáradhatatlanul küzdjön az erdélyi irodalom talpra állításáért és megmaradásáért.
Benedek Elek legnagyobb erdélyi vállalkozása, a ma már legendás hírű Cimbora gyermeklap szerkesztése volt. Abban a nehéz, háború utáni időkben egy gyermekújság szerkesztése nem bizonyult könnyű feladatnak. Elek Apónak sikerült; jó kapcsolataival és kifinomult szervezői munkájával legjobb erdélyi magyar írókat és költőket nyerte meg a Cimborának. Áprily Lajos, Balázs Ferenc, Berde Mária, Dsida Jenő, Kós Károly, Molter Károly, Reményik Sándor, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Tompa László, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Ligeti Ernő, Sipos Domokos és még sokan mások mind rendszeresen írtak a Cimborában. A Cimbora legfontosabb része az Elek nagyapó üzeni rovat volt. Itt levelezett az újságot olvasó gyerekekkel, akik beszámoltak örömükről, bánatukról, élményeikről. A gyerekek leveleiből Benedek Elek kitűnő érzékkel ismerte fel a tehetséges fiatal írókat, költőket, akiket jó tanácsokkal látott el, és folyamatosan bátorította őket az írásra. Ő fedezte fel és indította el a költői pályáján Dsida Jenőt is, aki a Cimbora legszorgalmasabb munkatársai közé tartozott. Az erdélyi írok népszerűsítésére magyarországi felolvasó esteket szervezett és keresztül-kasul bejárta Erdélyt, hogy írótársaival együtt a legeldugottabb falucskába is eljuttassák az irodalmat. A szervezés és utazás mellett folyamatosan küzdött a Cimbora gyermeklap zökkenőmentes működéséért és fennmaradásáért. Ez sajnos végül nem sikerült. A kiadó gondatlansága és a gazdasági válság miatt a Cimbora csődbe jutott.
1929. augusztus 16-án reggel Benedek Elek a kisbaconi kúria kertjében kaszált, aztán leült levelet írni Szentimrei Jenőnek, hogy beszámoljon a Cimbora csődjéről. Elkeseredésében leírta, hogy vissza akar vonulni a közéletből, de a fiatal nemzedéknek azt tanácsolja, hogy maradjanak egységesek „… fő, hogy dolgozzanak”. Aztán félbeszakadt a levél, Benedek Eleket agyvérzés érte, kómába esett és 1929. augusztus 17-én este háromnegyed 10-kor meghalt. Feleségével együtt titkos egyességet kötöttek, hogy bármelyiket ragadja el a kegyetlen halál a másik követni fogja. A tragikus fogadalom beteljesült. Fischer Mária 1929. augusztus 19-en mérget vett be, így követte férjét a halálba. 1929. augusztus 19-én Elek apót feleségével együtt a kisbaconi temetőbe temették el.
Benedek Elek emlékét, életművének népszerűsítését, számos kiváló író igyekezett újra és újra megóvni a feledésbemerüléstől. Az életrajzi írások mellett, Benedek Elek emlékének legidőállóbb megőrzője és hirdetője a kisbaconi Mari-kúriában berendezett múzeum, amelyet 1969-ben az erdélyi vezető értelmiségiekkel összefogva Benedek Elek lánya, Benedek Flóra hozott létre. Az emlékház megnyitása után nem sokkal nagymamám, Elek apó tízedik unokája, Bardócz Dezsőné, született Lőrincz Julianna, vette át hivatalosan a hagyaték ápolását és Flóra nénivel együtt, végtelen kedvességgel fogadták és kalauzolták a zarándokhellyé vált Benedek-kúria látogatóit. Nagymamámtól 1978-ban, édesanyám, Bardócz Éva vette át és a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazottakként, húsz éven keresztül gondozta az emlékház hagyatékát. Ekkorra minden évben már látogatók ezrei keresték fel az emlékházat. Akárcsak elődei, ő is mindig készséggel állt az érdeklődő székely kisiskolások, magyarországi látogatók, kolozsvári értelmiségiek, egyetemi kutatók és a világ távoli pontjairól hazatérők rendelkezésére. A tárlatvezetés során soha nem fogyott ki a szellemes történetekből, mesékből és így minden lépésénél Elek apó emlékét idézte meg. A múzeumi teendők mellett, előadásokban, riportokban népszerűsítette Elek apó munkásságát és a falu művelődési életének szervezésében is tevékenyen részt vett. Sajnos az emlékház teljes felújítására tett kísérlete a megnyert pályázat ellenére sem valósulhatott meg. 1999-től nagynéném, Szabó Réka, a dédunoka vezeti az emlékházat.
Benedek Elek mindenki szelíd nagyapója maradt, akinek varázslatosan mesélő stílusa egy évszázad múltán is sok-sok nemzedéket kalauzol el a mesék csodálatos világába.
Benedek Elek a székely nemes
Itt szeretnénk bemutatni azt a Benedek Eleket, akiről sokan talán még azt sem tudják, hogy székely volt.
2024. április 19.
