A Benedek Elek emlékház története
Benedek Elek emlékét, életművének népszerűsítését, számos kiváló író igyekezett újra és újra megóvni a feledésbemerüléstől. Életével, munkásságával többen foglalkoztak, hiszen Elek Apó halála után is a legnagyobb magyar mesemondó, a székelyek jelképe és Erdély szimbóluma maradt. Élettörténetét ő maga írta meg az Édes Anyaföldem című regényében. A halála után nem sokkal első életrajzírója fia, Benedek Marczell volt. Az életrajzi írások mellett, Benedek Elek emlékének legidőállóbb megőrzője és hirdetője a kisbaconi házban berendezett múzeum. Elek apó halála után a kúria egy ideig üresen állott, a család csak a nyári hónapokban látogatta Kisbacont. A család távollétében a falubeliek vigyáztak az értékekre és egy-két kisebb betörést leszámítva a második világháború végére minden szerencsésen megmaradt eredeti formájában.
A változás 1944 tavaszán történt. Benedek Elek lánya, Flóra, hazaköltözött a családi kúriába, hogy a továbbiakban egész életével Elek apó életművét népszerűsítse. Rendszeresen szorgalmazta és szervezte az Elek apó emlékünnepségeket, és kiemelkedő szerepe volt abban is, hogy a kisbaconi házon 1959-ben emléktáblát helyezzenek el. Sok esztendőn át Flóra néni, akit a helybeliek is csak Loli néninek szólítottak, fogadta a kisbaconi látogatókat. Nem volt saját gyermeke, ezért is érezte magáénak mindazon gyermekeket, akik elzarándokoltak Elek apó házába.
A Benedek Elek Emlékház létrehozásának gondolatát Balogh Edgár író vetette fel először, majd hozzá csatlakozott Sylvester Lajos a megyei kulturális bizottság elnöke, Király Károly a megyei párttitkár és a kisbaconi leszármazottak, Flóra néni, Bardócz Júlia és Bardócz Dezső. Azokban az időkben nem volt egyszerű feladat megszerezni az román kommunista vezetés támogatását egy magyar intézmény létrehozására. A kérelem előterjesztésére a bukaresti vezető politikusok rendszeres erdővidéki vadászatait látta Király Károly a legalkalmasabbnak. Király Károly többszöri közbenjárásának köszönhetően, Ceausescu kommunista pártvezér végül megadta az engedélyt az Emlékmúzeum létrehozására. Mindehhez fontos érv volt, hogy Benedek Elek egyike volt azoknak az íróknak, akik mindig hirdették, tanították, és fontosnak tartották az Erdélyben élő magyarok, szászok és románok békés együttélését. Óriási lehetőséget kapott az erdélyi magyarság, hiszen a világháborút követő hosszú, kényszerű hallgatás után először adódott alkalom az összefogásra és egy nemes cél megvalósítására.
1969-ben, Benedek Elek születésének 110 éves, és halálának 40 éves évfordulójára, nagy ünnepség keretében Kisbaconban felavatták a Benedek Elek Emlékházat. Mindenki megmozdult Erdélyben, több mint ötezren érkeztek az ország minden tájáról 1969. május 25-én a megnyitóra. Az avatási ünnepélyt Sylvester Lajos vezetésével a Kovászna megyei művelődési bizottság rendezte. A megnyitóra meghívták az erdélyi magyar szellemiség nagyjait, a magyar és román értelmiséget. Részt vett Sütő András, Kányádi Sándor, Nagy István, Balogh Edgár, Bálint Tibor, Farkas Árpád, Bartalis János, Bözödi György, Dali Sándor, Gajzágó Márton, Magyari Lajos, Bajor Andor, Domokos Géza, Király Károly, Sylvester Lajos és sok más író, értelmiségi, hogy az összesereglett néppel együtt tisztelegjenek Elek apó emléke előtt. Az ünnepséget Balogh Edgár és a környék tudós embere, Máthé János magyarhermányi földműves, Elek apó ismerőse és lelkes híve nyitotta meg.
Az emlékkiállítást a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársai, a Flóra néni által gyűjtött anyagból, nyolc szobából kettőben, a nagy ebédlőben és a belőle jobbra nyíló oldalszobában rendezték be; a Múzeum vállalta az emlékház fenntartását is, a házban lakó Flóra néni pedig a kiállítás felügyeletét. Az ebédlőteremben vannak kiállítva a régi családi fényképek, levelek és kéziratok. Itt találjuk az évszázados kiadású régi mesekönyveket, a Cimbora, Az Én Újságom, a Jó Pajtás gyermekújságok bekötött gyűjteményeit. A nagyterem menyezetét a vargyasi fafaragó népművész, Máthé Ferenc által faragott impozáns csillár díszíti, itt láthatjuk a régi használati tárgyakat és bútorokat, gyönyörű varrottasokat, sok emlékkoszorút és emlékkönyvet, Imets László és Kósa Bálint fametszeteit, festményeket és az utóbbi években megjelent mesekönyvek példányait. Ugyanebben a teremben vannak kiállítva a különböző idegen nyelvekre lefordított kötetek és Benedek Elek életéről, munkásságáról szóló egyetemi szakdolgozatok és disszertációk. Átlépve a jobbra nyíló kisebbik szobába, ott találjuk Benedek Elek dolgozószobáját, benne az eredeti íróasztalt, mindazokkal a tárgyakkal, melyek annak idején is ott voltak: írótoll, pecsét, ezüst cukortartó és az utolsó be nem fejezett utolsó levél. Az íróasztal mögötti falon az 1901-ben készült Benedek Eleket ábrázoló Karvaly Mór festmény, attól jobbra pedig a 2009-ben adományozott Magyar Örökség Díj oklevele látható.
Az emlékház megnyitása után nem sokkal nagymamám, Bardócz Dezsőné, született Lőrincz Julianna, vette át hivatalosan a hagyaték ápolását és Flóra nénivel együtt, végtelen kedvességgel fogadták és kalauzolták a zarándokhellyé vált Benedek-kúria látogatóit. Bardócz Júlia, Elek apó tízedik unokája volt, aki sok személyes emléket is őrzött Benedek Elekről.
Nagymamámtól 1978-ban, édesanyám, Bardócz Éva vette át és a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazottakként, húsz éven keresztül gondozta az emlékház hagyatékát. Ekkorra minden évben már látogatók ezrei keresték fel az emlékházat. Akárcsak elődei, Bardócz Éva is mindig készséggel állt az érdeklődő székely kisiskolások, magyarországi látogatók, kolozsvári értelmiségiek, egyetemi kutatók és a világ távoli pontjairól hazatérők rendelkezésére. A tárlatvezetés során soha nem fogyott ki a szellemes történetekből, mesékből és így minden lépésénél Elek apó emlékét idézte meg. A múzeumi teendők mellett, előadásokban, riportokban népszerűsítette Elek apó munkásságát és a falu művelődési életének szervezésében is tevékenyen részt vett. Sajnos az emlékház teljes felújítására tett kísérlete a megnyert pályázat ellenére sem valósulhatott meg.
1999-ben a Székely Nemzeti Múzeum és az emlékház kapcsolata megszűnt, a házból magánmúzeum lett.
(Bardócz Orsolya: Benedek Elek, Erdővidék Kiadó, 2009, Barót, Románia)
2024. november 22.
